Csehkis Gábort kértem egy beszélgetésre, hogy tekintsünk vissza az elmúlt nyolc évre amit a Marcali VFC elnöke, alelnökeként közreműködött Marcali labdarúgó életében.
2012. augusztus elsején lettél elnök, de már korábban is aktív szerepet vállaltál a VFC életében mint az utánpótlásért felelős alelnök. Már korábban is kapacitáltak a vezetésre de nem vállaltad, 2012 -ben mégis. Gondolom csak kevesen emlékeznek már de akkor csak a SLASZ jóvoltából maradtunk a megye egyben … Mi volt a helyzet a csapatnál kezdetekkor? Milyen állapotban volt akkoriban az egyesület?
Finoman fogalmazva sem a fénykorát élte az egyesület akkoriban. Valóban csak annak köszönhettük a megyei 1. osztályú tagságunkat, hogy nem volt annyi feljutó, mint amennyi kieső, így minket kértek fel arra, hogy maradjunk a megyei 1. osztályban.
Ha a pénzügyi helyzetet nézem, mondhatom, hogy abban az időszakban hónapról-hónapra, hétről-hétre élt az egyesület.
Tudom számodra elsőrendűen fontos prioritás volt mindig is az utánpótlás. Nyerges Ervinnel, az Industrie Elektrik Kft. támogatásával nagyon sokat lépett előre a marcali utánpótlás-nevelés. Emlékszem még én is „morogtam” a Portálon, hogy egy keresztúri gyerektornán a gyerekeink „óriási kukás mellényben” fociztak a szép egyen mezben feszítő ellenfeleink ellen. Hát ma már nem csak jól fociznak, hanem szép felszerelésben játszanak a gyerekek, minden korosztályban. Ehhez tudom kellett a szándék mellett a TAO segítsége is. Honnan, hova jutottatok az utánpótlással?
Abban az időszakban nem is igen volt utánpótlásképzés Marcaliban. Szakképzett edzőkből is hiány volt. Nyilván, Ervinnel jól átgondolva vágtunk bele ebbe a „kalandba”, hiszen biztosított volt részükről az anyagi háttér a TAO-n keresztül.
És szépen lassan elkezdtük ennek megfelelően felépíteni az utánpótlás rendszert. A felnőtt csapatra pedig maradt a város támogatása. Ehhez viszont kellett, hogy a szülőktől elkezdjünk tagdíjat szedni – ezúton is köszönöm a szülők által vállalt áldozatot -, mert a TAO önerőhöz szükségünk volt rá. Csak, hogy szemléltessem mennyire nem voltunk jó helyzetben: a 2. TAO évben az elnyert támogatásból közel 3 millió Ft-ot be kellett utalnunk a NAV-nak, mert önerő hiányában nem tudtuk felhasználni az összeget.
Ehhez képest azt gondolom, hogy a következő évek sikeresek voltak. Olyan beruházásokat tudtunk megvalósítani miután megerősödtünk anyagilag, amire nagyon régóta vártak Marcaliban. Pl.: labdafogó háló építés a Latinkán és az edzőpályán is, világítás építés az edzőpályán, öntözőrendszer fejlesztés 2 önjáró öntözőkocsival, 2 garnitúra melegítő az összes játékosnak, legalább 2 garnitúra szerelés minden korosztálynak, illetve sok-sok kisebb beszerzés a tárgyi eszközöktől a sportszereken át a sporteszközökig.
De ami talán a legfontosabb, hogy évről-évre léptünk előre a szakképzett edzőket tekintve is. A cél az volt, hogy minden korosztálynál legyen legalább egy szakképzett edző. Ez néhány évvel ezelőtt megvalósult. Aki nálunk edző lett/volt, mindenki elvégezte legalább az alapfokú edzőképzést. Az edzők, úgy gondolom, normális mértékű fizetést kaptak, NAV-nál bejelentett megbízási jogviszonnyal rendelkeztek.
Az utánpótlás csapatok eredményeit nem sorolom fel, de az biztos, hogy sok bajnoki címet szereztünk, sok játékost adtunk magasabb osztályokba, és egy jól szervezett utánpótlásképző egyesületként tartottak bennünket nyilván.
Ennek a végkifejlete az volt, hogy az Illés Akadémia egy együttműködési megállapodást szeretne velünk kötni. Ha ez megvalósul, azt már nem én fogom aláírni…
Fiatalabb olvasóink talán nem is tudják, de Marcaliban volt NBI/B -s foci csapat is … most a Megye I. -ben játszik a VFC. A felnőtt csapatról és az (u21-u19) csapatról kérdeznélek. Kíváncsi lennék a megye futballéletével kapcsolatos véleményedre is.
Sajnos nincs jó véleményem, nagyon anyagias világot élünk már a megyei labdarúgásban és – tisztelet a kivételnek – nem feltétlenül a labdarúgás szeretetéért játszanak ma már a megyei 1. osztályban sem. Az tud jobb csapatot csinálni, akinél több pénz van, vagy aki többet ígér. Mi ebben nem voltunk jók. Ígérgetésben semmiképpen, ami a felnőtt játékosok fizetését illeti, abban pedig az utóbbi években nagyon elment mellettünk a világ. Nyilván ez részben az én hibám is, nem biztos, hogy mindig ennyire kellett volna tartalékolni, de én mindig úgy gondolkoztam, hogy az egyesületnek kell legyen egy biztos anyagi háttere, amihez bármikor hozzá lehet nyúlni. Nem véletlen az, hogy a 2018/2019-es TAO támogatásból 4 millió Ft-ot meg tudtunk előlegezni és nincs tartozásunk a szállítók felé, sem a NAV felé, sem az edzők felé.
Egy korábbi interjúdban felvázoltad, hogy milyen beruházásokat szeretnél a pályákon. Labdafogó hálótól az öltözőkig sok mindenről volt szó. Mit sikerült megvalósítani az elképzelésekből?
Azt gondolom, hogy elég sok mindent, de azt mindenképpen el kell mondani, hogy bőven van még mit tenni az egyesület környékén, főleg, ha a létesítmények állagára, állapotára gondolok. Viszont az is tény, hogy évről-évre léptünk előre és ezek előre tervezett lépések voltak. Évente – a működési kiadások mellett – 2-4 millió Ft-ot költöttünk az egyesület méretéhez viszonyítva „nagyobb” beruházásokra. A 2018/2019-es évre például egy igen komoly, közel 4 millió Ft értékű fűnyírótraktor szerepel a TAO pályázatban, amit egyéb alkatrészekkel egészíthet ki az egyesület (utánfutó, hótoló, gyepszellőztető, stb.).
Az első és talán legfontosabb lépés az volt, hogy sikerült elintézni azt, hogy a „birkózó csarnokban” a leterített szőnyegek helyett a gyerekek rúghassák a labdát. Ez biztosította azt, hogy a késő őszi, téli, kora tavaszi időszakban is tudjanak edzeni a gyerekeink.
Nagyon fontosnak tartom a műfüves pálya megépítését is, amely világítással felszerelt, így kicsit jobban ki tudják nyújtani a csapatok az őszi szezont, ráadásul akkor is lehet rajta edzeni, ha a füves pálya talaja nem megfelelő. Ezt a városnak köszönhetjük, de az ötlet az egyesülettől jött.
A labdafogó hálókról már beszéltem, nem kell mondani, hogy a nagyobb korosztályok, felnőtt csapat esetében ez edzéseken milyen segítséget jelent. És talán azt is érdemes itt elmondani, hogy a Latinka pályán a labdafogó hálót társadalmi munkában építettük, az Industrie Elektrik Kft segítségével.
E közben lehetőségeinkhez mérten próbáltuk korszerűsíteni a tárgyi eszközeinket: nagy teljesítményű mosógépek, szárítógép, eredményjelző, önjáró öntözőkocsik, defibbrillátor, Teqball asztal, nagy teljesítményű fűkasza, fűnyírótraktor, stb, stb.
Amire talán a legbüszkébb vagyok, az nem eszköz, berendezés, stb. Régi vágyam volt, hogy az MVFC szervezzen egy sportbált, ahová elsősorban a nálunk sportoló gyerekek szüleit hívtuk meg, de természetesen nem zártkörű eseményről volt szó. 2016-ban volt az 1. sportbál, kb. 80 fővel, 2017-ben a 2. kb. 120 fővel, idén pedig a 3. kb. 150 fővel. Azt gondolom, hogy ennek van létjogosultsága, nagyon jó volt a hangulat, én számot adtam a bál elején az elmúlt évben történt dolgokról, anyagi helyzetünkről. A bevételt pedig a gyerekekre költöttük. Az idei évben egy olyan beruházást valósítottunk meg belőle, amire szintén régóta várt az egyesület és mindenki hasznát veszi, aki pályára lép.
Illetve a sportbálon köszöntöttük azokat a labdarúgókat, akiknek pályafutása nálunk kezdődött és magasabb osztályba sikerült jutniuk. Kaptak egy MVFC emlékplakettet és egy oklevelet. Ezek nem nagy dolgok, de számomra nagy jelentőségük van, remélem, hogy a gyerekeknek és szüleiknek is legalább annyit jelent, mint nekem.
Amikor először a Portálon bejelentetted egy interjúban a távozási szándékodat, elmondtad: rendezett körülmények között szeretnél távozni. Hetek múlva kérted, hogy írjam meg … mégis maradsz. Most pedig végleg távoztál … még az elnökségből is. Arra kérlek, hogy mond el … mi történt?
A lemondásom megalapozott és jól átgondolt döntés volt, amit megfelelően meg is indokoltam, ezt most újra megteszem. Belefáradtam kicsit (főleg a felnőtt foci miatt) a 8 évi munkába, amit az egyesület vezetése alatt végeztem. Szeptember 1. óta új, felelősségteljes munkakört töltök be a Banknál, ahol dolgozom, ami minimum egy egész embert és sok utazást kíván. Ezt már nem tudtam összeegyeztetni az egyesületi ügyintézésekkel, napi dolgokkal. Ráadásul normális családapa szeretnék lenni és a gyerekeimmel, családommal foglalkozni… Talán abban hibáztam, hogy nem jelöltem meg utódot, de azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy 2 hónapig önjelölt sem volt.
Az ezek után történtekről már nem szeretnék többet mondani. Hoztam egy döntést, amikor is az eszem helyett a szívemre hallgattam, illetve azokra az emberekre (edzők, elnökségi tagok), akik kérték tőlem, hogy vonjam vissza a lemondásomat. Megtettem, de itt még nem volt vége a sztorinak…
Annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy úgy adtuk át az egyesületet, hogy soha nem voltunk ilyen jó anyagi helyzetben, mint most. Az átadáskor 7 millió Ft likvid pénzeszközzel rendelkezett az egyesület. Ez egyrészt abból a kicsit több, mint 4 millió Ft-ból áll, amit a TAO pályázatból meg tudtunk előlegezni, miután az utóbb néhány évben tudatosan tartalékoltunk az ilyen időszakokra, másrészt az önkormányzati támogatásból, amit az idei évben még nem hívtunk le teljes mértékben, harmadrészt pedig a bankszámláinkon lévő egyenlegekből. Ezen kívül van egy 24 millió Ft-os megnyert TAO pályázatunk, amelyből nagyságrendileg 20 millió Ft a támogatás.
Sajnálom, hogy nem tudtunk kompromisszumokat kötni, mert tisztában voltam azzal, hogy a felvázolt új felállással kik azok, akik velem együtt – de semmiképpen nem az én buzdításomra, hanem saját döntésük alapján – távozni fognak a klubtól. Gondolok itt pl. Ervinre, akinek nagyon-nagyon sokat köszönhet ez az egyesület.
Gondolok itt Kőrösi Bandira és Zsiga Szabira, akik az edzők közül a legmagasabb képesítéssel rendelkeztek és nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy képezzék magukat, hogy minél jobban meg tudjanak felelni egyrészt saját maguknak, a gyerekeknek, a szülőknek és a klubnak. És itt nem kizárólag szakmai, hanem emberi értékeket is nézek, mert azt gondolom, hogy ebben is kiválóak voltak, én speciel vakon megbízom mindkettejükben, és bátran bíznám rájuk a gyerekemet.
Úgy gondolom, hogy az Ő mentalitásuk, hozzáértésük nagyon fog hiányozni Marcaliból, én mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a közeljövőben Ők nem fogják edzeni a marcali és környékbeli gyerekeket, abban azonban biztos vagyok, hogy néhány környékbeli egyesület kapni fog az alkalmon és keresni fogja őket, mert tisztában vannak a munkájukkal, emberi kvalitásaikkal…
Köszönöm a beszélgetést! Köszönöm azt a munkát amit Marcali sportjáért, Marcali labdarúgásáért tettél az elmúlt években!
Én köszönöm mindenkinek, aki kicsit is segítette a munkánkat, aki szurkolt a csapatainknak.
Köszönöm minden edzőnek, vezetőnek azt, hogy együtt dolgozhattam velük. Köszönöm a játékosoknak, a gyerekeknek azt a sok szép élményt, amit kaptunk tőlük ez alatt a 8 év alatt.
Köszönettel tartozom azoknak, akik támogattak bennünket, akik a TAO támogatásukat az egyesületnek utalták, az önkormányzatnak, hogy támogattak bennünket.
De a legnagyobb köszönet a szülőknek jár, akik ránk bízták a gyerekeiket!
Sok sikert kívánok az utánunk következő vezetésnek és természetesen a csapatoknak!
HAJRÁ MARCALI!