Klub történelem

Részlet „Ivusza István: Száz éves a marcali labdarúgás„ című írásából:

” 1911. március 21. a Győri-féle vendéglőben a meghívásnak eleget téve lassan gyülekeztek a tisztviselők, tanonclegények, különböző foglalkozású fiatalok és idősebbek. Az ülés elnöke Horváth József ismertette egy megalakítandó önképzőkör szerepét, létrehozásának feltételeit, melynek keretében varró, hímző tanfolyam túrázási és sportolási lehetőség is kínálkozott. A résztvevők örömmel fogadták az ötletet, kimondták a Marcali Iparos Ifjúsági önképzőkör megalakulását.
Ettől az időponttól számíthatjuk a jelenlegi városi sportegyesületünk működését. Elnökévé a fő kezdeményezőt, Horváth Józsefet választották.

A községben akkor már működött egy hasonló szervezet, a Katolikus Legényegylet.
Testvérszervezetével közös programot szerveztek, s hamarosan megrendezték az első labdarúgó
mérkőzést is, az akkori vásártéren. (A mai Tüzép-telep helyén.) A szépen beindult mozgalmat félbeszakította az I. világháború. Bár 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után felcsillant a remény e megkezdett munka folytatására de a fehérterror egyenlőre minden törekvést megakadályozott. A sporttevékenység, – főként a labdarúgás – csak a húszas évek közepén, a leventemozgalom keretében indulhatott meg ismét.
A korszak akkori legjobbjai: Simon, Szabó, Karácsony, Mándl, Gelencsér, Hódos, Borsó, Csordás, Horváth Gy., Korona, Vörös I. S., Vörös II.”., Joó, Vondrák, Mihályi, Takács, Király I., Bradics, Lőczi, Héjas, Farsang, Bojtor. A csapat vezetői: Dr. Fridl Ernő főjegyző, Mayer József órás.

1934-ben a jó fizikumú tanoncok és más fiatalok kezdetben csak erejük fitogtatására, ökölvívó mérkőzésekre invitálták egymást, persze bokszkesztyű hiányában, csak puszta ököllel, a maguk által rögtönzött szabályokkal. Így alakult meg az ökölvívó szakosztály, melynek szakmai irányítását Bencze Pál vállalta. Rövid idő alatt szép eredményeket mutattak fel.
(Pl.: Paloncsa István Dél-Nyugat magyar bajnokságot is nyert. Rajta kívül még Hajdú, Tolnai Hottó, Fekete és Bencze voltak a legjobbak.) Anyagi eszközök, megfelelő támogatás hiánya miatt
azonban a szakosztály öt év múlva megszűnt.

labdarúgók közben bekapcsolódtak a szakszövetségi bajnokságba, de már új nevet felvéve, Marcali Ifjúsági Sportegyesület (MISE) néven. A Somogy megye 1937-es adattárában a következőképpen szerepeltek. „Marcali Ifjúsági Sport Egyesület (Marcali) 1934-ben alakult dr. Szagmeiszter Pál főszolgabíró kezdeményezésére.
Elnöke: Szagmeiszter Pál, ügyvezetője Komáromi Lajos. Saját háza, bekerített footbalpályája, atlétikai, tenisz- és boksz-szakosztálya van. Az 1934-35. vármegyei footbalbajnokságot nyerte
meg. A balatoni bajnokság második helyezettje volt. Több versenyen kitüntetéssel vett részt.”
Ekkor – 1934-ben – a játékosoknak, nézőknek egyaránt nagy élményt nyújtott a nagykanizsai TE II., Barcs, Kaposvári Turul SE II., Nagykanizsai Vasutas, Csurgói TK, Nagyatádi Turul, Kaposvári Rákóczi AC., Dombóvári VSEII. Csapatai ellen játszani, illetve a velük való mérkőzésen szurkolni.

Ebben az időben a következők alkották a legtöbbször a csapatot: Kovács I., Tóth L., Lukács, Lergel, Pizvor, Horváth J., Kiss J., Krapecs (Kutasi), Mosóczi, Jancsi L., Pimpauer, Szabó L., Fazekas (Cseplin) Szántó, Király I., Szabó P., Csatári, Lakics, Steiner, Szanyi Gy., Singer.

A működéshez szükséges feltételeket – anyagiak, a játékosok munkalehetőségének biztosítása – olyan jó nevű iparosok, kereskedők, közéleti személyiségek biztosították, mint pl. Roszjár József hentes és mészáros, Dr.Schusztek Jenő kórházi főorvos, Komáromi Lajos a Hangya szövetkezet vezetője, Róna János és László, valamint Vörös János kereskedők.

Az írás a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum 2011-es évkönyvében jelent meg.