Történelem

Ivusza István

Száz éves a marcali labdarúgás

(A Győri vendéglőtől a Marcali VFC-ig)

 

1911. március 21. a Győri-féle vendéglőben a meghívásnak eleget téve lassan gyülekeztek a tisztviselők, tanonclegények, különböző foglalkozású fiatalok és idősebbek. Az ülés elnöke Horváth József ismertette egy megalakítandó önképzőkör szerepét, létrehozásának feltételeit, melynek keretében varró, hímző tanfolyam túrázási és sportolási lehetőség is kínálkozott. A résztvevők örömmel fogadták az ötletet, kimondták a Marcali Iparos Ifjúsági önképzőkör megalakulását. Ettől az időponttól számíthatjuk a jelenlegi városi sportegyesületünk működését. Elnökévé a fő kezdeményezőt, Horváth Józsefet választották.

A községben akkor már működött egy hasonló szervezet, a Katolikus Legényegylet. Testvérszervezetével közös programot szerveztek, s hamarosan megrendezték az első labdarúgó mérkőzést is, az akkori vásártéren. (A mai Tüzép-telep helyén.) A szépen beindult mozgalmat félbeszakította az I. világháború. Bár 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után felcsillant a remény e megkezdett munka folytatására de a fehérterror egyenlőre minden törekvést megakadályozott. A sporttevékenység, – főként a labdarúgás – csak a húszas évek közepén, a leventemozgalom keretében indulhatott meg ismét.

A korszak akkori legjobbjai: Simon, Szabó, Karácsony, Mándl, Gelencsér, Hódos, Borsó, Csordás, Horváth Gy., Korona, Vörös I. S., Vörös II.”., Joó, Vondrák, Mihályi, Takács, Király I., Bradics, Lőczi, Héjas, Farsang, Bojtor.

A csapat vezetői: Dr. Fridl Ernő főjegyző, Mayer József órás.

A teljes szöveg innen letölthető! (Az írás a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum 2011-es évkönyvében jelent meg.)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.

tizenkilenc + öt =